A gój motorosok és az Új Szó - Ladányi Lajos reakciója

Az Új Szó augusztus 26-i számában megjelent Ladányi lemásolná a „gójokat” című cikket személyem ellen irányuló, célzatos lejáratási kísérletnek tekintem. A lap (kiegészítve három további cikkel ugyanabban a számban) antiszemita, cigányellenes és szélsőséges társaságként mutatja be a magyarországi Gój Motoros Egyesületet, emellett bírálóan ír arról, hogy én kapcsolatot tartok fent velük. Azújságíró a kérdéseivel nem a megalakítandó szervezet iránt érdeklődött, hanem a gój motorosokhoz fűződő kapcsolatomat firtatta, és abból MKP–gój motorosok kapcsolatot próbált kreálni.

Szeptember első napjai az év 36. hetére esnek. Ha ezt a hetet a szlovák belpolitikai és gazdasági történések fényében egy szóval szeretnénk jellemezni, a kulcsszó a „bevételek“ lenne. Az alkotmánybíróság alkotmányellenesnek nevezte a vagyon eredetéről szóló törvényt, vagyis a hivatalok már nem vonhatják felelősségre azokat, akik képtelenek igazolni, honnan is szerezték a vagyonukat. Mindez persze a több millióba kerülő villákkal, luxusautókkal és repülőgépekkel büszkélkedő Mečiaron, Slotán és a többi, a semmiből hirtelen milliomossá vált, kétes vállalkozói háttérrel rendelkező politikuson kívül szinte senkinek nem számít jó hírnek.

Késő éjszakáig dolgozott. Ugyan négynapos ünnep következett, úgynevezett hosszú hétvége, a munkáit viszont időben le kellett adnia. Napok óta depresszióval küszködött, mégsem adta fel. Pontot tett az utolsó mondat végére is, s holtfáradtan az ágyba zuhant. Pitymallott, amikor felébredt. Odakint borult volt az ég – ezt csipás szemmel is megállapította. Miért nem csörgött ez a rohadt mobil? – dühöngött, de mivel a biológiai órája eddig még sohasem csapta be, feltápászkodott, kiment a mosdóba, s gyorsan rendbe szedte magát.

Az unió hétfői rendkívüli Grúzia-csúcsának értékelése az európai sajtóban pont olyan volt, mint maga a csúcs: vegyes. Három pontban összefoglalható a lényeg. Egy: az uniós vezetők úgy döntöttek, hogy egyelőre nem döntenek, ezért utazik a jövő hétfőn Sarkozy francia elnök Moszkvába – aztán majd meglátjuk. Kettő: az uniós vezetők mindeközben meg akarták őrizni arcukat, ezért áll a nyilatkozatban, hogy az EU–orosz kapcsolatokat új alapokra helyezni hivatott partnerségi szerződésről folyó tárgyalásokat szüneteltetik mindaz ideig, amíg az orosz csapatok el nem hagyják Grúzia területét. Ezt komoly fenyegetésként is lehetne értelmezni, ha rögtön hozzá nem tették volna, hogy nincs szó Moszkva elleni szankciókról. Másrészt ebből a befagyasztásból Moszkvának semmi kára sem származik, hiszen a kapcsolatok a jelenleg érvényes szerződés alapján is működnek.

„De hiába vártam, ősz is lett azóta” – sóhajthatok fel a nóta szavaival. Hogy mióta és mire vártam? Csaknem a komáromi (19.) imanapok óta s arra, hogy valaki tollat fog a katolikus hívek közül, s véleményt nyilvánít Ján Orosch püspökhelyettesnek, a szlovákiai magyar katolikusok pótpüspökének pár nappal az imanapok után egyik magyarországi tévéadóban elhangzott nyilatkozatáról. Úgy látszik, nem számítottak erre az adásra, vagy nem ismerték az időpontját, mert az érdekeltek közül senki nem hallotta.

Minálunk, Bohócériában egyre kacifántosabb dolgok történülnek. Például a tavaly 162 milliárddal gazdálkodó Szociális Biztosító élére most olyasvalakit nevez ki a miniszterelnök, akinek sokféle priusza közül a legszerényebb stikli, hogy nevét ott találni a hírhedt ŠtB-ügynöklistán. Napjainkban már jóval fontosabb érdem, hogy az illető a vezető kormánypárt főtanácsosa a pártfinanszírozás kérdéseiben; magyarán: ő pártja pénztárnoka. Mellesleg ő játszotta a miniszterelnök úr kezére a fővárosban bagóért vásárolt exkluzív szőlődombot meg egy új lakást is. Más precedens: az sem semmi, hogy a rendőrség lefülelte, ám a bíróság nem helyezte előzetes letartóztatásba a besztercebányai megyefőnök hivatalvezetőjét, noha a megalapozott gyanú ellene, hogy kétmilliót kért és kapott is egy szépecske állami ingatlan célirányos eladásáért.