„Soha nem titkoltam, hogy magyar a nemzetiségem” – Ódor Lajos miniszterelnökkel beszéltünk

Az előző évek kaotikus intézkedései után és a gyűlölettel mérgezett kampány mellett azt is megtapasztalhattuk, milyen az, amikor hozzáértő emberek higgadtan, céltudatosan, nem a választók tetszését, de az ország javát szem előtt tartva hoznak döntéseket. A rövid idő ellenére komoly eredményeket is fel tudnak mutatni, Ódor Lajos kormányfő szerint azért, mert a tárgyalásokon mellőzték a politikát.

***

Mit szól Rastislav Káčer volt külügyminiszter nyilatkozatához, miszerint Fico simán odaadná Dunaszerdahelyt és környékét Orbánnak, hogy a gonosz nyugattól elszakadt Szlovákiában nyugalma legyen?

Sok mindent nem lehet hozzáfűzni, mert ez a fantázia világába tartozik. Annak ellenére, hogy Orbán Viktor most jó viszonyt ápol Robert Ficóval, és Magyarországról időnként próbálnak is beavatkozni az itteni belügyekbe, nem hiszem, hogy ez reális veszély lenne.

A választások előtti hetek egyik legnagyobb botránya volt, hogy a titkosszolgálat kompromittáló anyagokat gyűjtött és kreált egyes politikusokról. Ön biztos abban, hogy mindig hiteles és megbízható információkat kapott a SIS-től?

Ebben soha nem lehetünk biztosak, mert tényleg nem egyszerű átlátni ezt a játszmát. Az is tény, hogy vannak már elítéltek a titkosszolgálat belső köreiből. Ezek nem koholt vádak, hanem a rendőrség komoly eredményei, vagyis elég egyértelmű, ki áll a jó oldalon, és ki a másikon. De mindig a tények, nem pedig az elvárások alapján hozom meg a döntéseimet. Amikor két ügyész is úgy döntött, hogy a titkosszolgálat igazgatója elleni vád megalapozott, azonnal leváltottam.

Nem jelent nemzetbiztonsági kockázatot, ha a titkosszolgálat az energiája nagy részét bizonyos személyek lejáratására fordítja az ország védelme helyett?

Az biztos, hogy a titkosszolgálatnál már az első gombot is rosszul gombolták be a mečiari időkben, és időnként elég bizarr történetek derülnek ki róla. De vannak eredményei is. Biztosan nem minden munkatársa töri azon a fejét reggeltől estig, kit és hogyan lehetne kompromittálni.

Arra biztosan nem gondolt, amikor elvállalta a kormányfői tisztséget, hogy két hónap múlva a belügyminiszteri poszt is a nyakába szakad, mert az államfő az országos rendőrfőkapitánnyal kialakult konfliktus miatt meneszti az elődjét. Ez volt az egyetlen lehetséges lépés?

Próbáltuk közelíteni az álláspontokat, de hamar kiderült, hogy egyik oldal sem akart a másik felé egyetlen lépést sem tenni. A rendőrfőkapitány úgy gondolta, épp elég támadás éri a rendőrséget kívülről, a minisztertől bizalmat és támogatást vár. Ez elfogadható érv volt számomra, mert az az egyedüli helyes és eredményes módszer, ha törvényes keretek között szabadon dolgozhat a rendőrség.

Az önkormányzatok nagyon felháborodtak, amikor kiderült, hogy csak a felét kapják meg az energiaárak kompenzációjára ígért összegnek, önnek mégis sikerült egyezségre jutnia a Szlovákiai Városok és Falvak Társulásával. Megértették, hogy ahol nincs, ott nincs miből osztani?

A kezdetektől azt próbáltam kommunikálni, hogy a kormány hasonló helyzetben van, mint ők, mert a parlament tőlük százmilliókat vett el, nekünk pedig az utolsó rendes ülésen megszavazott törvényekkel a nyakunkba varrt 750 milliós többletkiadást. Miután közösen elemeztük a helyzetet, kiderült, hogy az első fél évben nem voltak az önkormányzatok olyan nagy bajban, az adóbevételeknél két számjegyű növekedés volt. Látták, hogy nem politikai, hanem gazdasági szempontból közelítem meg a problémát, ezért ők is konstruktívan álltak hozzá, és sikerült kompromisszumot kötnünk.

Sokszor tapasztalja a különböző tárgyalások során, hogy könnyebb dűlőre jutni, ha a politika kimarad az egészből?

Nem vagyok politikus, számomra csak a megalapozott szakmai érvek elfogadhatóak. Sokszor meg is lepődnek a tárgyalópartnerek, hogy politikai megfontolások nem kerülnek szóba, kizárólag számok és tények. Így sokkal könnyebb megegyezni, mintha azt nézném, milyen támogatottságot hoz ez vagy az a döntés a kormánynak. Jó látni, hogy jelentősen megnőtt a kormány és a miniszterelnök iránti bizalom, de ez számunkra nem szempont, mert a választáson nem indulunk.

A kampány témáit viszont szerette volna befolyásolni a kormány, hogy fontos dolgokról essen szó. Ez mennyire sikerült?

Szeretnénk felhívni a figyelmet az ország jövője szempontjából égető kérdésekre. Nekünk nem az a legnagyobb problémánk, melyik fasiszta nagyobb partizán, mert ezek hosszú távon lényegtelenek. Ezért álltunk elő olyan elemzésekkel, amelyek részletesen tárgyalják, hogyan lehetne konszolidálni a költségvetést, hatékonyabban használni az uniós pénzeket, bővíteni az önkormányzatok hatásköreit, hatékonyabbá tenni a szociális rendszert, hogy valóban a rászorulókhoz jussanak a támogatások, hogyan lehetne hazahívni külföldről a fiatalokat. Sajnos a kampányban sokkal nagyobb teret kaptak a marginális témák, amelyeknek csak az egyes politikusok népszerűsége szempontjából van jelentőségük, nem az ország jövője szempontjából.

Még július elején szokatlanul személyes hangvételű nyílt levelet intézett azokhoz a fiatalokhoz, akik az érettségi után külföldön folytatják tanulmányaikat. Volt ennek valami visszhangja?

Nagyon fontosnak tartom ezt a témát, mert borzasztó, milyen alacsonyan értékelik Szlovákiában a tudást és a szakértelmet. Egyesek még büszkék is arra, hogy lopták a diplomájukat, ami számomra felfoghatatlan. Sajnos részben a választók sem tartják ezt felháborítónak. Ezen csak a valódi tudás felmutatása segíthet.

Ezért hangsúlyozom, hogy meg kell győznünk a külföldön tanuló és ott dolgozó fiatalokat, hogy van értelme visszajönni. Ha a fiatalság elmegy innen, és nem jön vissza, kilátástalan helyzetben leszünk.

Ez hosszútávfutás, de ha most nem tesszük meg az első lépéseket, végleg lemaradunk.

Nem a politikai közegnek és társadalmi hangulatnak kell először megváltoznia ahhoz, hogy bárkinek legyen kedve visszajönni Szlovákiába?

Ezt is sok felmérés igazolja, viszont a szakértői kormány erre nem ismer gyógyírt, ezt csak a választások eredménye tudná orvosolni. Mi arra koncentrálunk, hogy három-négy éven belül fel tudjunk mutatni valamit, mert ha az elvándorlás így folytatódik, ennek az országnak nincs jövője.

Kampány idején nem népszerű téma, de előbb-utóbb beszélni kell arról is, hogy nem lehet mindenkit támogatni. Csakhogy ebben az országban szinte mindenki rászorulónak érzi magát, és úgy véli, több járna neki.

Pedig csak a valóban hátrányos helyzetű családokat tudjuk a jövőben támogatni, többre nem telik.

Ön tárgyalt az egyes pártok elnökeivel. Tudatosítják, hogy mennyire fontos lenne a közpénzek konszolidációja?

Mindenki érzi azt, hogy nagyon sokáig nem lehet így húzni, de sokan abban bíznak, hogy nem akkor omlik össze a rendszer, amikor nekik kellene tenniük valamit.

Mekkora a hiány?

Hat-hétmilliárd euró. Ennyit sem adóemeléssel, sem kiadáscsökkentéssel nem egyszerű megszerezni, és ehhez jön a társadalom elöregedése, tehát a kiadás sokkal több lesz – nyugdíjakra, szociális otthonokra, egészségügyre. Ezt a politikusok nem akarják látni, de nekünk megvan az az előnyünk, hogy nem kampányolunk, ezért elmondhatjuk.

Mindennek tudatában mit gondol, amikor olyan feliratokat lát az óriásplakátokon, hogy jobb lesz az élet és olcsóbb az élelmiszer?

Azt, hogy mindenkinek joga van a jobb élethez és a több pénzhez, csak arról nem beszél senki, hogy honnan vegyük azt a pénzt, mert ezt nem lehet a végtelenségig kölcsönökből csinálni. Az elmúlt tíz évben folyamatosan kampány van Szlovákiában. Régen, ha a választások után megalakult a kormány, az első két évben még csinált valamit, ami az ország szempontjából fontos volt, s csak a második két évben kezdték a népszerűséget hajszolni. Most viszont folyamatosan arról beszél mindenki, hogy kinek adna többet, mintha ez a választók alkotmányos joga lenne, hogy több pénzt kapjanak. Erre két megoldás létezik: vagy sokkal több adót kell fizetni, vagy pedig ki kell mondani, hogy mindenkinek nem tudunk adni.

A kinevezése után arról beszélt, hogy minden szaktárca kidolgoz egy-két prioritást, amelyekre összpontosítani fog a kormányzásuk idején. Ezt teljesítették?

A kormányprogramban valamennyi miniszter megnevezte a rövid távú és hosszabb távú célkitűzéseit. Bár a parlament ezt a programot nem fogadta el, amint lejár a mandátumunk, beszámolok arról, mit végeztünk. Nagyok voltak az elvárások, de én próbáltam csillapítani a kedélyeket, hogy se időnk nincs, se parlamenti támogatottságunk, se pénzünk. Próbáltunk ambiciózus kormányprogramot kidolgozni, amely alapján lehet bennünket értékelni.

Mostanra bőven megtapasztalhatta, milyen nehéz kormányfőnek lenni egy végsőkig megosztott, rengeteg problémával küzdő országban. Mi vitte rá, hogy vállalta?

Szeretem a kihívásokat. Amikor az elnök asszony felkért, úgy gondoltam, hogy most, amikor lehetőségem van az ország dolgait előremozdítani, nem mondhatok nemet.

A következő kormány egyetlen mozdulattal sutba dobhat mindent, amin dolgoztak. Ez nem demotiváló?

Megtörténhet, de sikerélményeim is vannak. Az elmúlt húsz évben sok reformtervezetet írtam, és gyakran előfordult, hogy azt mondták, erre még nincs itt az idő. Aztán eltelt pár év, újra elővették, és valami megvalósult belőle. A mi terveinket is elővehetik még a fiókból. Minden nem fog megvalósulni, de ami egyszer papíron van, az valamikor még jól jöhet. Nem hiszem, hogy feleslegesen dolgoztunk.

Sok politikus azzal kampányol, hogy önt vádolja tétlenséggel a migránshelyzet vagy a gyermekorvosi ellátás kapcsán, holott amikor a kormány megoldási javaslatokat terjesztett elő, a parlament tárgyalni sem volt hajlandó ezekről. Mit árul el az ilyen hozzáállás a képviselőkről?

Számukra nem a megoldás a fontos, hanem az, hogy legyen mivel riogatni. Ellenségeket kell találni, s ilyenkor a migránsok nagyon jól jönnek.

Törvénymódosítások híján mit tehet a kormány a helyzet enyhítése érdekében?

Sajnos a migránshelyzet egész Európa problémája. A magyar-szerb határ jóval rövidebb, kerítés is védi, mégis átjönnek rajta. És senki sem vádolja azzal a magyar kormányt, hogy Sorossal játszik össze, vagy hogy nem tesz eleget. A magyar-szlovák határt nem lehet teljesen lezárni, ezért inkább az a célunk, hogy az emberek biztonságát megőrizzük. Bevontuk a hadsereget, átcsoportosítottuk a rendőröket, több helyen végezzük a regisztrációt, szorosabban együttműködünk az önkormányzatokkal. A lényeg az, hogy eddig semmilyen, a migránsokhoz köthető jelentősebb incidens nem történt. Ahogy bejönnek, úgy el is hagyják az országot.

A családját óvja a nyilvánosság elől, ami érthető, hiszen szakértőként és nem politikusként vállalkozott erre a feladatra. Annyi elárulhat, mivel foglalkoztak a szülei, milyen közegben nőtt fel?

Nagykesziről származom, a szüleim kétkezi munkások voltak. Hamar megtanultam, hogy semmi sincs ingyen, mindenért tenni kell valamit. Korán kiderült, hogy jó vagyok matematikából és fizikából, ezért a tanáraim is ebbe az irányba terelgettek.

A napokban előkerült egy hatodikosként írt fogalmazása arról, milyen a jó pedagógus. Például: nem veri meg azt a tanulót, aki nem tudja megtanulni a leckét, inkább segít neki. Nyugtasson meg, hogy önt nem verték az iskolában.

Akkor még azért lehetett körmöst kapni, a fenekünkre is rácsaptak a vonalzóval. Nem én voltam a fő célpont, de kaptam párszor, mert a csínyekből nem maradtam ki.

Már akkor is ilyen jó humora volt?

A tanáraim és az osztálytársaim szerint igen. Én csak azt tudom, hogy sok nehéz helyzeten átsegít, ha az ember nem vesz mindig mindent túl komolyan.

Gyorstalpaló a zsenialitásról című könyve szlovákul nagy siker volt. Magyarul mikor jelenik meg?

Most fordítják. A tervek szerint novemberben a boltokba kerül.

Egy komáromi író-olvasó találkozón tavaly karácsony előtt a saját versét mondta el. Szlovákul szakkönyveket, magyarul verseket ír?

Igen, szeretek ezzel szórakozni.

A versei is megjelennek valamikor nyomtatásban?

Biztosan nem, mert nem mindegyik publikus. A barátaimnak szoktam írni különböző alkalmakra, bulikra, és minden karácsony előtt is írok nekik egy verset, hogy személyesebb legyen a jókívánságom.

Azt hogy éli meg, hogy a szlovákiai magyar politikusok közül sokan nem tartják jó magyarnak? Csáky Pál például azt nyilatkozta, hogy ön inkább csak egy magyar származású szlovák bankár.

Én ezt nem tudom értelmezni. Még a gimnáziumot is magyarul végeztem Komáromban, rendszeresen visszajártam oda előadásokat tartani, idén ott nyitottam meg a tanévet. Azt, hogy magyar a nemzetiségem, soha nem titkoltam. De amikor szakmai munkát végeztem, ennek nem volt jelentősége, mert nincs külön kisebbségi magyar kamatláb. Politikai motivációt látok abban, hogy ezzel támadnak. Ahol nincs komoly téma, és nincsenek megalapozott érvek, ott csak az ilyen személyeskedés marad. Engem a szakmám arra tanított meg, hogy ne a problémákat keressem, hanem a megoldásokat, ezért nem is tudok ehhez hogyan viszonyulni.

Vannak olyan magyar politikusok is, akikkel jó a viszonyom, sokat beszélgetünk, de furcsának találom azt a hozzáállást, hogy aki nem hozzánk tartozik, az nem lehet jó magyar.

Elég kiábrándító, hogy nem tudunk büszkék lenni arra, aki a saját szorgalma, tehetsége, tudása révén ért el valamit, nem pedig politikai hátszéllel. Matematikusi logikával van erre magyarázat?

Szakmai úton indultam el, most is szakértői kormányt vezetek. Nem tudom, miért probléma valakinek, hogy idáig jutottam. Ha a politikusok juttattak volna ide, az jobb lett volna?

Fontolgat politikai jövőt? Annak alapján, amit az elmúlt négy hónapban tapasztalt, megfordult ilyesmi a fejében?

Az elején azt mondtam, hogy semmiképpen, most csak azt mondom, hogy nem. Próbálok mindig higgadtan, olykor humorral válaszolni a támadásokra, de néha kedvem lenne nyíltan elmondani, amit egyesekről gondolok. Ez viszont már politikai ring, és nem hiszem, hogy oda be akarnék szállni. Sokkal valószínűbb, hogy visszatérek a szakmámba, vagy itthon, vagy külföldön.

Mit kötne a választók lelkére, mielőtt bedobják a szavazócédulát az urnába?

A jövő generációinak érdekében próbáljanak meg higgadtan választani. Ne hagyják magukat becsapni a gyűlölködő politikusok által, akiknek csak választási kampány idején jutnak az eszükbe.